Happy 25th Birthday Jesse < 3

14.34
A koncert 18.30kor kezdődik, de mi kinéztük magunknak az első sort,szóval az előző koncertet is megnézzük. Úristen amúgy.... Már hallottuk a the nbhd-t behangolni és úristeeenrohantunk össze-vissza, hogy láthassuk őket, de sajnos nem tudtuk:( most meg izgatottan várunk

Éééééés hivatalosan is az utolsó nyári hónapba léptünk, aka mindjárt itt a suli, ami sokakat elszomorít, de én elmondhatatlanul várom. Ma beszélgettem Blondieval, aki ugye 6 osztályos gimnáziumba jár, és mondta, hogy mennyire imádja stb, szóval mégjobban megjött a kedvem. :D 

Július lezárása képpen elkészítem az összefoglalót.

• sport: Voltam lovastáborban, illetve néha edzettem itthon, amúgy nem sportoltam nagyon sajna. Viiiszont.. be szeretném iktatni a mindennapjaimba a reggeli jógát, így nyáron lehet hosszabbra, de suliidőben is szeretnék 10 percet a reggelemből erre szánni. Meglátjuk majd, mi lesz. :D
• suli: NUKU
• csalódás: Saját magam. Nem hiszem el, hogy a Balatont és a lovastábort is így elcsesztem. Olyan szar a hangulatom, és ez idegesít. Jövőhéten megyünk Olaszországba, remélem ott majd nem leszek búval baszott.
• legjobb élmény: Több barátnőmmel is találkoztam, azok mind jók voltak nagyon, illetve voltunk moziban (Now You See Me 2), ami szintén nagyon tetszett.
• zene: I left my self in the alleywaaays. The Neighbourhood - Alleyways
•  
• leglátogatottab nap a blogon: 15-én volt, 58 látogatóvaal.
• egyéb: Még mindig nem olvastam ki az Ocolust :((( DEEE megvettük a Nyírd ki ezt a naplót *----* Meg befestettük a hajam.

Tegnap egy igen mozgalmas napban volt részem, de élveztem, szóval nem volt gáz. :D Egyébként olvastam már szerintem több helyen is, hogy nem értik miért jó leírni az ember napját, unalmas, semmitmondó stb. Szerintem nem unalmasak, meg vannak emberek, akiket érdekelnek az ilyenfajta bejegyzések, mnt pl. engem is. Vagy lehet én vagyok az egyetlen ilyen unalmas ember, aki ezeket olvassa, no problem xD

Tegnap elterveztem, hogy a napomat az általánosban kezdem, ugyanis le kellett adnom egy papírt, meg a dsd1 'diplomámért' (ami konkrétan egy papírfecni lol). Kitaláltam, hogy délre bemegyek, hát... délben már végeztem xD Utána el kellett mennem a B2-es diplomámért, csak az volt a baj, hogy a hely kb 20 percre volt, és csak 1-től lehetett átvenni. Egy megállóra van a kedvenc kávézóm (mindenféle vegán cucc is van *w*), szóval beültem oda félórára egy magamban kávézni. :D De volt free wifi c; Miután elhoztam a bizonyítványt, sikeresen rossz irányba menő metr

óra szálltam fel hehe. Nem gáz, utána sikerült eljutni a következő állomásra. Egy barátnőmmel, kai az osztálytársam lesz találkoztam, aztán nézelődtünk egy bevásárlóközpontban. 

Este végre eljött a várvavárt pillanat, amikor anyával befestettük a hajamat *-* Mármint csak a végét, valami ombrefélére, nagyon tetszik *wwwww* Ha valakit érdekel a termék: Crazy Color márkájú hajszínező, Ruby Rouge árnyalatban. A hajat nagyon jól befogja, nem tudom mennyire tartós.

Sziasztook

Régen volt már kihívás, szóval most folytatom c:

20. Egy emléked, amin mindig elmosolyodsz

Amikor visszagondolok a nagymamámra, m

indig felidézem azt, ahogyan hívott, hallom a hangját, és a szívemet melegség tölti el. Ettől mindig mosolyognom kell.

Már egy ideje azon gondolkodom, hogy írjak a témáról egy bejegyzést, ugyanis ez már a hétköznapomhoz vált. Ez nem mást mint a 'tiszta étkezés'. Vagy valami olyasmi. Ugyanis elegem van abból, hogy amikor a tükörbe nézek, elhányom magam, illetve az étkezések utáni bűntudat is borzalmasan emészt. Egyébként sem ettem annyira egészségtelenül, néha ettemgyorskaját, csokit (nem néha lol) hasonlókat, de pl ebédre anya többnyire egészséges dolgokat csinált. Időben elhelyezni ezt a dolgot kicsit nehéz. Igaz, ez nem az étkezés pontosan, de ahhoz kapcsolódik; az itthoni edzés. Többször nekiálltam, de valamiért abbamaradt hetekre, aztán újra csináltam. Ez rendszeresen kb 2015 őszétől lehet. Aztán volt eg nagy váltás, amikor májusban cserén eléggé felemésztett a szorongás vagy valami hasonló, és nem akartam enni. Nyilván amikor volt kaja, megettem, de ha kérdezték, hogy éhes vagyok e vagy kérek e valamit, mindig nemet mondtam. És ez igaz volt. Emiatt szerintem az egy hét alatt kb 2x ha vacsoráztam. Nem fogytam amúgy, max 1 kilót, de szerintem annyit se, de ezután volt bennem egy olyan érzés, hogy ez tetszik, ezt folytatnom kell. Nem éheztetem magam, de próbálok kevesebbet enni. Június elején voltunk szerintem egy kávézóban, ahol megkóstoltam egy vegán sütit, és nagyon tetszett. Azután felkeltette az érdeklődésemet a vegánság, utánaolvastam, informálódtam. Rájöttem, hogy előbb-utóbb én is vegán szeretnék lenni. Ez kicsit érdekes, mert én a tej kiiktatásával kezdem ezt a dolgot, igazából az zavar a legjobban, a húst szívesen eszem. Szóval azóta nem is igazán eszem tejtermékes dolgokat, csak ha kell. Na de ekkor szerintem még nem nagyon ettem annyira egészségesen, csak próbáltam átállni erre. Ballag

ás után sikerült szerintem rendesen belejönnöm, de mint írtam, sajnos voltak/vannak alkalmak, amikor ez nem megoldható. Funfact: Kicsit megnőtt az önbizalmam (még mindig kövérnek látom és érzem magam, holott tudom, hogy nem vagyok az), ugyanis májustól számítva fogytam 5-6 kilót, és erre büszke vagyok. Igazából már csak kb másfél kiló van hátra a kitűzött súlyig, de az nehezen megy. De meglesz az :D 

Halihó, visszatértem!

Meghalok, hogy mindig hatalmas kihagyásokat művelek, és nincsenek rendszeresen bejegyzések, de most itt vagyok. ééééés... ÚJ DESIGN! Úristen. Imádom! Már régóta akartam, de nem vettem rá magam, hogy csináljak egyet, most meg kedvem volt hozzá, meg jöttek az ötletek és whááá! Ez annyira én vagyok *-* Most először érzem azt, hogy ez tényleg tökéletes design! És így valószínűleg több kedvem lesz írni, szóval szerintem ez a rendszertelen bejegyzés dolog is meg fog oldódni.

Egyébként az utóbbi időben elég sok dolog történt, vagy van történőben vagy mi. MEg múlthéten nem is voltam itthon, sőt wifi se volt, szóval így egyáltalán nem is tudtam volna írni.

Még ma írok 2 bejegyzést 2 történő dologról, ami más-más téma, ezért szerintem jobb, ha külön vannak. Azért most van pár dolog, amit leírnék.

• Úristen gyerekek! Ezt még amúgy nem nagyon tudom felfogni.. MEGYEK A SZIGETRE! Egy napra, ami azt illeti. Egyébként nem is az érdekel legfőképp, hanem (most figyeljetek) THE NEGIHBOURHOOD LESZ T___T *wwww* Úristen, még mindig nem tudom elhinni jézusom :D #kicsitsevagyokfanatikus
• Már nagyon várom a sulit, ami elég furán jöhet ki, de új osztály meg új hely meg minden *-* Azonban félek is rendesen, hogy nem fogok tudni beilleszkedni (mondjuk már vannak barátaim az osztályból, de ki tudja?) netán nagyon erős les nekem az a suli. Mondjuk alapból keményecskébb suliból jöttem, de mégiscsak gimi.
• A közeljövőben szeretnék kicsit más típusú bejegyzéseket is készíteni, pl outfitekről, vagy szerzeményekről, esetleg ilyen 'get ready with me' félét. 

Ebbe a helyzetjelentős bejegyzésbe ennyit szerettem volna közölni, most megyek tovább írni ;)

Még csak most kezdődött a nyár, de már is július van, jézusom :o

Ez azt jelenti, hogy itt az ideje egy kis júniusi összegzőnek

Június számomra nagyon hamar elrepült, rengeteg dolog történt, szinte egy szabad percem nem volt.

• sport: Csak hónap elején volt edzés, de azokra mind elmentem. KIVÉVE az évzáróra, természetesen, mert arról mindig lemaradok ._.
• suli: Végre vége annak a szarnak! Elballagtam, meglett a DSD1 és B2 nyelvvizsgám is, a bizim is szép lett; egy 4-essel zártam az utolsó évemet. Aztán még volt a némettábor is.. Eh.
• csalódás: Az a szaros tábor :D A legtöbb tanár köcsög volt, és annyira anti-gyerek programokat találtak ki. Természetesen volt 1-2 jó is azért.
• legjobb élmény: Ballagás, meg a két nyomimmal a Velencei-tónál.
• sorozat/film: Crossing Lines :3
• zene: The Neighbourhood - West Coast 
• leglátogatottab nap a blogon: Fogalmam sincs. A gportal csak az utóbbi 20 napot mutatja, ha arról nézzük, akkor 30 :D
• egyéb: Elkezdtem az Oculus című könyvet, ami eléggé elnyerte a tetszésemet. :D

Boldog 100. bejegyzést!

És igen, hivatalosan is visszatértem végre. Az utóbbi 2 hét elég szar volt, bár nem annak terveztem. a Némettáborban borzasztóan kifáradtam, a hangulatom is átlagban egy nagy semmi volt. NA szóval értelmesebben, rohadtul szarul voltam. Lovastáborba se akartam menni, legszívesebben felkötöttem volna magam. Annyira, de annyira, de annyira rühellem már magam. Reménykedve fizetett anya egy csomót ezekért a táborokért, hogy jól érezhessem magam, én meg egy hálátlan szar vagyok, aki végig szenvedte mindkettőt, és csak csalódást okoztam. Grat magamnak. A másik, meg az, hogy borzalmasan elkezdtem rettegni a lovaktól, amit már megint nem értek. Pont én? Ez komoly?! És én mondhatom magamnak, hogy nem bántanak azok a szerencsétlen lovak, nem rosszszándékúak, mégis mit csinálnának, de egyszerűen nem vagyok képes felfogni. Első nap is bőgve hívtam fel anyát, hogy én már nem bírom, amúgy is szarul vagyok meg minden. De a többi nap, már kicsivel jobb lett, akkor a pályán már nem szorongtam (csak egy kicsit), viszont amikor vittem a lovat a karámba, meg onnan hoztam ki... Én konkrétan már remegtem a rettegéstől. Mi van velem? Attól rettegek, amit a világon a legjobban szeretek. El tudjátok képzelni, hogy ez milyen borzalmas?

Meg amúgy is most eléggé össze vagyok kavarodva, zuhanva meg minden. Lehet mellőzni kéne egy ideig a személyes bejegyzéseket. :D Meg kurvára kéne már egy új design.

Hát sziasztok

Olyan, mintha már egy éve nem írtam volna, és őszintén szólva, nem jó érzés. Mindig akartam írni, de egyszerűen nem voltam rá képes.. Az idei év nagyon leszívta az energiámat, rengeteg dolog törtét, jó is rossz is, és így év végére nagyon elfáradtam. Szerencsére itt a nyár, ami azt jelenti, hogy ezeket a fáradalmakat kipihenhetem. 

Annyi mindent szeretnék mondani, mégse tdom hol kezdjem.. Az utolsó bejegyzésemben még a nyelvvizsgám előtt álltam. Akkor még azt hittem, hogy megírom, aztán gyorsan szóbelizem és kész, mehetek utána Sünivel moziba, aztán meg egy surprise 'buliba'. Hát nem.. Konkrétan az egész napomat ott töltöttem a suliban, 2 órát csúszott a szóbeli. Már nagyon lefáradtam, nem érdekelt az egész, ennek ellenére nagyon jól remekeltem a szóbelin, ami 100% lett! A többi részről ez már nem mondható mondjuk el, de azért szerencsére meglett a vizsga! El se hiszem ˇ ˇ

Aztán volt még osztálykirándulás, ami nem igazán tetszett.lol. És az utolsó tanítási napot követő napon elutaztunk Natsuval és Sünivel a Velencei-tóhoz 5 napra! Nagyon jól éreztük magunkat, borzalmasan sokat nevettünk (és ettünk T_T), bár fürödni csak egyszer tudtunk -akkor is kurvahideg volt a víz-. Aztán a héten, szerdán volt a ballagásom. Fodrász csinálta meg a hajam, és úristen nagyon szép volt *-* Aztán apa lepasszolt Natsuékhoz (._.érzem a szeretet), ahol Szöszi is ott volt, majd együtt mentünk a suliba. A ballagás jó volt, szerencsre rövid (az EB miatt). Először a termünkben gyülekeztünk, megkaptuk a biziket(csak matekból lettem 4-es), meg tanároktól ajándékokat, illetve a szülöktől virágokat. Elég vicces volt, mert kaptam anyutól meg aputól egy-egy csokrot, Pinkytől és a barátjától egy héliumos lufit (*-*) és ennyi. Gondoltam magamban, hogy hát jó, legalább elfér a kezemben. AHA A NAGY FENÉT! Vonultunk ki a suliból, és letámadtak a keresztszüleim egy nagy csokor virággal, nagypapám szintúgy, Cheesecake egy nagyon cuki cuccossal, amiben nyalóka meg csoki van, és rajta egy lufi, és sajnos Kitty nem lehetett ott, de szerzett nekem egy fekete rózsát, és eljuttatta hozzám. Amikor megláttam majdnem besírtam úristen T_______T <333 A 7. osztályosok műsora nagyon tetszett, meg az osztályének is. Ami szintén nagy örömet okozott, az az volt, hogy Blöki is itt lehetett. Eleinte úgy volt, hogy nem jöhet, mert baszakodtak vele a kórházban, de ő nagyon akarta, és egy nap alatt hízott másfél kilót (!!!!!) Nagyon büszke vagyok rá. Ballagás után elmentünk a Hard Rockba (*-----*) és ott ünnepeltünk meg néztük a meccset :D 

Csütörtökön a bankett volt. Hát nem tudom. Nem volt rossz, de kibírtam volna otthon is. 

Még egy ideig nem lesznek bejegyzések, ugyanis holnap hajnalban utazom Ausztriába táborba (sulis).

Sziasztok!

Nagyon-nagyon sajnálom, de annyira sűrűek a napjaim... Holnap nyelvvizsgázom, de majd utána már lesz újra időm, és akkoe majd tudok írni és happiness meg minden ^^ Majd természetesen mindenről beszámolok, és nem kell aggódni, a német utat se felejtettem el. Közben elértük a több, mint 6000 láogatót, amit nagyon köszönök nektek <3333

Kitartást!

Hát visszatértem, sziasztok!

Úgy terveztem, hogy amint hazajövök, írok, de nem volt erőm. 2 órát késett a vonatunk, még hajat kellett mosnom meg minden hüyeség, és másnap meg suli volt. Szóval nem tudtam. Pénteken pedig találkoztam Vénivel, szombaton meg utaztam le apához. És hát tegnap meg vonatoztam fel, délután értem haza, hulla voltam meg még pakolnom is kellett, szóval csak ma reggel tudok először írni.

A cseréről csak annyit mondanék, hogy itt vagyok, élek, nem volt rossz igazából, de majd részletesen írok a napokról.

Viszont, vaaan egy nagyon jóóóóóóó híííírem. Épp a Seebühnenél ültünk, vártunk a körbevezetésre, amikor elővettem a telefonom, és... és kaptam egy SMS-t. Anyától. Ennyit írt: "Felvettek a B***be(cenzúra :'D) franciára, most hívtak!!!!" És én meg valahogy.omg. Hát nem nagyon tudtam elhinni. :D ÉS vááááááá, mindenkinek elújságoltam és olyan boldog voltam és ááá. Aztán mé wifit is találtam, szóval további dolgokat is megtudtam és ááá. Szóval nagyon boldog vagyok. Lesz két osztálytalálkozó is, de nem lennék Gaia, ha el tudnék bármelyikre is menni. LOL Viszont van egy csopvezem (gólyatábor), aki jön csütörtökön meglátogatni és uuu, kivi vagyok nagyon. :D

Azért nem csak jó hír van, sajnos Blöki már megint beketült a pokolba (=kórház) és ááá. Mikor lesz már ennek vége? Amióta van ez a kórházasdi, azóta 1000x rosszabb a dolog. Istenem, mit tett szegényem, hogy ezt érdemli? És én meg annyira tehetetlen vagyok, nem tudok neki semmit se segíŧeni. Mindig amikor elgondolkodom ezen, eszembe jut, hogy nem sok választja el attól, hogy meghaljon, és én SEMMIT nem tudok tenni ez ellen. Csak ő. De ha a helyzetében lennék én se akarnék élni. Azért könyörgöm Blöki, könyörgöm, NE ADD FEL! Szükségünk van rád <333

Mi mást csinálna az ember, ha másnap fél 6-kor kelne, hogy negyed 7-re kint legyen a pályaudvaron, ha nem befeküdne az ágyába vak sötétben gépezni? :D Tipikuuus. Na igen, szóval Németország előtt szerettem volna írni, és kb. most van időm rá. :D Fhúú, amúgy nagyon várom már a cserét, de azért félek, hhogy majd nem tudok megszólalni a család előtt. Fhúúú de izgi :3

Amúgy így a későesti órákban megjött a kedvem a kihívás folytatásához, szóval csapassuk 

19. Az a szokásod/tulajdonságod, amit nem szívesen kötsz mások orra alá

Óóóóó, hát hetekig sorolhatnám:D

Pl az, hogy nagyon ki tudok akadni az idegesítő hangokra, pl a csámcsogásra, hangos nyelésre vagy a teliszájjal zabálásra és fhúúúú. Olyankor rettentően ideges tudok lenni és bunkó. Azt utálom. Meg azt is, hogy pillanatok alatt el tudok szomordni és fhúú. Igen, szóval a hangulatingadozás se az előnyeimhez sorolandó. Meg nagyon könnyen meg tudnak sérteni, és magamra tudok venni dolgokat. Na most megmondtam a legnagyobb gyengéimet. Lehet jönni trollkodni :D

Na szép éjszakát mindenkinek, szép 1 hetet ohne mich :*

• sport: Amikor volt edzés, akkor szerintem mindig elmentem. Még betegen is. :D
• suli: A suli elmehet a jó büdös fenébe. Mármint a tanulás. Áprilisban elkezdtem járni a német felkészítő tanfolyamra. Hmm, hát igazából elveszi majdnem az egész szombatomat, de nem baj. Most szombaton nem megyek, jövőhéten meg nem lesz. Upsz, meg kéne írnom a prezentációmat amúgy. :D Áprilisban 16 (jézusom) jegyet kaptam, ebből kettő 4-est, és akkor értelemszerűen tizennégy 5-öst. Szóval az átlagom 4,87. Ezenkívűl még voltam angol szintfelmérőt írni a gimnáziumban.
• csalódás: Ami miatt igazán csalódott voltam, az a suli. Mármint ez az egész felvételi, de már nem igazán izgat. :D
• legjobb élmény: Hmm. Áprilisban volt 2 osztályprogram, ami nagyon jó volt; bowling + lasergame. Ezenkívűl voltam dedikáláson is, amit szintén nagyon élveztem. [updated]: Most, hogy átnéztem a naptárat, rájöttem, hogy az Elle Fashion Show-n is voltam Twinnyvel és imádtaaaaam
• sorozat/film/köny: Ebben a hónapban nem nagyon néztem sorozatokat, viszont látta 3 filmet is (mert amúgy nem igazán szoktam): Deadpool, New York Minute, Thirteen. + áprilisban inkább olvastam. A Csak lélegezz! trilógia második és harmadik részét olvastam ki ebben a hónapban. Hát imádtam. Ja meg még Leiner Laura Nélküled című könyvét. c:
• zene: Április az kimondottan Twenty One Pilots hónap volt. Fhú, de megimádtam őket. :D
• leglátogatottab nap a blogon: Őszintén szólva, nem voltam valami aktív e hónapban, szóval látogatóm se volt sok. De a leglátogatottabb nap (amiről tudok), az 20-a volt 57 látogatóval. És közben elértük a több, mint 4,4 K látogatót ^^ wow! Imádlak titeket <3
• egyéb: Hát nem tudom. :D Patrick Stumpnak volt szülinapja ebben a hónapban <3 

Amikor már elhittem, hogy újra tudok heti többször is posztolni, akkor jött természetesen a pofon. Ofc. Szóval a héten mondhatni magam alatt voltam. You know, ez az idióta beiskolázás meg minden. Egy egész könyvet (hmmmm nem is rossz ötlet) tudnék írni arról, hogy miért egy nagy szar a felvételi, és miért van ez az egész rosszul felépítve, de most inkább csak egy példát hoznék fel. Korábban írtam, hogy voltam angolos szóbelin. Az egyetlenen igazából. Az a suli volt a 2. a listán amúgy. Nos. Ugye behívtak szóbelire, ergo nekem lett volna esélyem bekerülni. Na most.. én mindent megtettem, MAX PONTOS LETT A SZÓBELIM ÉS MÉGSE VETTEK FEL!  AKKOR MÉG MI A SZART CSINÁLJAK AHHOZ HOGY FELVEGYENEK? SZEREZZEK A MAXNÁL TÖBB PONTOT?!?!?!?!?!?!?! Oké, most mondhatják azt nekem, hogy nem értem el a ponthatárt, de akkor is könyörgöm! Akkor minek hívtak be szóbelire? ROHADTUL NEM LOGIKUS! És erről most nem is feltétlen a suli tehet, hanem az a szaros felvételi központ. De legalább az iskola választana. Mert így is voltak előttem olyanok, akik gyengébben teljesítettek a szóbelin. És szerintem meg pont arra kéne nagyobb hangsúlyt fektetni. AHJ: Legyen már vége ennek a szarnak. Mindenesetre remélem, hogy valaki nem jelenik meg a beiratkozásnál, és akkor átvesznek. Ennyit szerettem volna a témával kapcsolatban. Most meg egy kis kihívás, hogy megnyugodjak :D Mert jól felhúztam magam xD

18. Legnagyobb furcsaságod/ Legfurcsább szokásod

Ez lehet undorító...de ha elkezdek böfögni, akkor nem tudom abbahagyni xD Igen, ez vagyok én. Amúgy nem tudom, milyen furcsaságaim vannak. Annyira nem vagyok különleges, hogy legyenek. :D

Ps: a képről jut eszembe, hogy már NAGYON kéne egy napszemüveg T_T de egyszerűen sehol sem találom meg AZ IGAZIT

Helló-beló!

Ma volt az első B2-es felkészítős óra, ami miatt kicsit aggódtam korábban, ám nem kellett volna. Pozitívan csalódtam a tanfolyamban, egy íííírtó aranyos nénike a tanáunk, és az az 5 óra -vagy mennyi- is nagyon gyorsan eltelik. Szóval örülök ennek a tanfolyamnak. A vizsga meg remélem menni fog majd május végén :D De az még messze van. A szombati suli után hazajöttem, ebédeltem,átöltöztem, és mentem a Várkert Bazárba, ahol megrendezésre került a 2016-os Elle Fashion Show. Ilyesmin voltam már ősszel is. Kb. ugyanolyan volt, nagyon tetszett, MOST VOLT BÜFÉÉÉÉ, meg az idő is nagyon kellemes volt, szóval Twinnyvel sokszor kimentünk a Dunához (((((és fotózkodtunk))))). Röviden ennyit a napomról, most viszont folytatom a kihívást :D

17. Egy ember, akinek hálás vagy

Édes,drága anyukámat tudnám ide mondani. Felmerült bennem mondjuk, hogy apát vs. anyát írjam, de egyértelműen anyára esett a döntésem. Nagyon szeretem az apukámat, tényleg igyekszik mindent megadni nekem, de mégis anya az, aki igazán felnevelt, aki minden nap gondomat viseli (és még 2 nővéremét is), aki mindent megtesz a boldogságomért. Tényleg mindent. Erről eszembe jutott egy régi történet. Ehhez tudni kell, hogy van valami cuccosunk, amiben lehet sajtot olvasztani (pl hagymával, paradicsommal), kenyeret pirítani, szalonnát sütni, szóval egy komplett kajacsináló szerkezet.:DDD Ezt a mai napig nagyon szeretem amúgy. Szóval egyik nap, 6-7 éve megígérte anya, hogy ketten sütögetünk ( a nővéreim nem voltak otthon). Már nagyon vártam a közös vacsit, amikoris hallottam, hogy kopog anya cipője. Azt mondta, elmegy találkozik a barátaival. Elég szomorú lettem, hogy kudarcba fulladt a terv, és emlékeztettem rá, hogy "megígérte". Erre anya lemondta a programját, és velem maradt. Így visszagondolva naaaaaaagyon önző dolog volt tőlem, de még mindig megmelengeti a szívemet. Egyébként aznap még a nagymamámat (aki a szomszédban lakott) is áthívtuk, hogy csatlakozzon, így volt egy szuper lakománk 3-man. Bármitmegadnék azért, hogy ez megismétlődjön. Bármit.

You're the judge, oh no, set me free
You're the judge, oh no, set me free
I know my soul's freezing,
Hell's hot for good reason, so please, take me.

Ah, de megszerettem a Twenty One Pilots-ot. Jaj nagyon. Ja, igen, élek még! Aha. Igazából borzalmas bűntudatom van, ugyanis a blogolási rutinommal egyetemben az edzési rutinumból is kizökkentem. Mármint edzésre járok, fejlődöm, meg minden, de itthon elszoktam az edzéstől. Ouch. És ennek mi az oka? Biztos nagyon meglepő, ha azt írom, hogy egy könyv. Hmm, de meglepő. :D De kiolvastam a trilógia 3. részét is, úgyhogy most itt vagyok, hogy jóvátegyem hiányzásomat. Folytatom a kihívást c:

16. Első csók/első szerelem

Uh ne. Fogalmam sincs, hogy itt az első igazi szerelemre gondoltak e, vagy az első "idézőjeles szerelemre". Na mindegy, inkább az utóbbit részletezném, az előbbit nem bírnám leírni.

Szóval a "tragédia" 4. osztályban kezdődött. Volt egy osztálytársam (még most is az, lol, de nem sokáig), akibe valamiért akkor a fél lány hadsereg "szerelmes" volt. Köztük ugye én is. Fogalmam sincs, hogy mi fogott meg benne, komolyan. A hónapok során csillapodott a lányok rajongása iránta, de nálam nem igazán. Ötödikben nem voltam egy igazán társasági ember, vagyis nem tudtam az lenni, ezért csak kb 2 emberrel lógtam a suliban. Az egyik barátnőmet mindig megvártam, hogy végezzen énekkarról (amikor külön volt a próba), mert együtt mentünk haza. Mikor vártam Ő (fúj, ezt borzalmas így leírni:D) odajött hozzám mindig, és ketten elvoltunk a folyosón. Kereste a társaságomat, beszélgettünk, jól elvoltunk. Valójában ő ilyen, szóval én nem voltam különös számára, de az én szememben ő még nagyobb ember lett. Őt tartottam a "megmentőmnek".. Jóó, ez már gázos :D Szóval egészen 7. osztály végéig éreztem iránta valamit. Szerencsére adott rá okot, hogy végleg kiszeressek belőle, és ne rágódjak azon, hogy hogyan érhetném el, hogy az érzés kölcsönös legyen. Ns, kb ennyit az 1. szerelmemről. :D 1. csókom meg nem volt. Majd lesz:D

Halihó!

Úgy érzem, itt az ideje végre elkészíteni a márciusi hónap beszámolót, szóval kezdem is.

Huh, hát 1 hete írtam utoljára, de egy évnek tűnt. Azon időn belül, míg én nem írtam, átléptünk áprilisba jeeeej! Ez azt jelenti, hogy hamarosan hónap összegző. De az nem ma lesz.

A hétvégét Blöki nálunk tölötte. Kellett már neki egy kis 'szabadulás' otthonról, meg a dolgok elől. Aminek különösen örültem, az az, hogy láttam enni. Rengeteget beszélgettünk az erkélyen, miközben szívtuk magunkba a D-vitamint. Komoly dolgokról beszélgettünk, örültem, hogy megnyílt előttem. Természetesen ezt nem teregetem ki a világhálóra, maradjon a kettőnk beszélgetése. Társalgásunk során kitértünk betegségének veszélyeire. Vagyis inkább a legeslegrosszabb következményére; a halálra. Szerencsére ez nem olyan betegség, ahol a halál garantált, viszont van erre is példa. Lényeg a lényeg. Többször is gondoltam már bele, hogy ez a dolog már így is nagyon durván elfajult, és mi van, ha még rosszabb lesz. Mi van, ha a szervezete már nem fogja bírni, és felmond? Ezt érdemli egy 14 éves lány? Ilyet egyáltalán nem kéne senkinek se megélnie. De mégis. És a legszörnyűbb, hogy ő is tudja mindezt. 

Ha már ilyen kegyetlen dolgoknál tartunk. Apumat ma engedték ki a kórházból. Egy éve ilyenkor (kicsit korábban) került kórházba szerintem először, szintén ezzel a problémájával. Mindigis problémák voltak a vérnyomásával, szívével, de ez mostanra nagyon elfajult. Már nem először végeztek rajta értágítást, ugyanis annyira összeszűkültek az erei. Őszintén fogalmam sincs, hogy ez mennyire veszélyes, vagy komoly, de ez már akkor is borzalmas. Igyekszem erre nem figyelni, és egyébként sikerül is, tehát nem ezen aggódom 0-24-ben, mégis úgy érzem le kell írnom, mert tudom, hogy ott mocorog bennem valahol legbelül. Mikor felhívott anya 1 éve, hogy apát bevitte a órházba, nagyon sírtam. Nagyon. Aztán meglátogattam, hazajött pár nap múlva, de valami nem volt rendben. Megváltozott. Nagyon. Azóta teljesen más, és nagyon aggódom érte. Annyra próbál távolodni a legkisebb betegségektől, hogy már az beteges. És szerintem ez is közrejátszik az egészben. Lehet, ez olvasva fura, de én értem. És nagyon aggódom. Ráadásul leköltözött Miskolcra, jóóóó messzire tőlünk, az az ember, aki megmutatta, hogy én is érek valakit, most elköltözött az ország túloldalára. Persze, megérdemli, hogy boldog legyen azzal, akivel akar, úgy, ahogy akarja, nem leszek önző természetesen, de ez akkor se jó érzés.

Most már úgy gondolom, megfelelően kiírtam magamból a dolgokat, szóval nem hiszem, hogy a közeljövőben újra fogok papolni erről a témáról. :D Egyébként ma kiolvastam az Elakadó lélegzet című könyvet, és naaagyon tetszett. Most a Tizánhárom okom volt című könyvet kezdtem el, de amúgy németet kéne olvasnom. Nem baj ^^

'cause it's too cold for you here and now so let me hold both your hands in the holes of my sweater

Szép esős utolsó sulimentes keddet. Nem akarok visszamenni a pokolba. Nagyon nem. Utálom az iskolát, utálom, hogy mindent elvárnak a kölyköktől, olyat,amire nem is képesek. Mindig csak a rohadt elvárások. Nagyon utálom. Mindegy, nincs mit tenni -kivéve, ha holnapra lebetegszem, de erről picit később. Szóval az utolsó napot is kihasználtam; tegnapról mára ittaludt Süni, elég jól elvoltunk, az egész napot végigröhögtük. Ma 1 körül ment el. Miután kikisértem a buszmegállóba, már rohantam is haza ebé

delni és készülődni, ugyaniiiiis, utána találkozóm volt a rég nem látott Blondieval és Natsuval. Úgy volt a dolog, hogy fagyizunk a környék 

legjobb fagyizójában (170 ft egy akkora gombóc, amekkora máshol kb 3-nak felel meg :D), ami amúgy meg is valósult, csak kicsit máshogy. Mikor leszálltam a buszról, éreztem egy esőcseppet a fejemen landolni. Ott kicsúszott a számon eg

y két szép szó, nincs mit tenni, nem jókor esett na :D Szóval mikor megkaptuk a fagyinkat már javában csöpögött az eső. Mondtam, hogy menjünk a játszóra, ahol van egy kisebb fedett rész. Na igen, ám mikor a zebrán mentünk át, elkezdett szakadni. Konkrétan. Nem jutottunk el a játszóra (akk

or még), inkább az egyik ház tövében álldogáltunk egy ideig, ahova nem esett az eső. Ezután a 3 nagyokosnak az az ötlete támadt, hogy fussunk a játszóig. Na most.. képzeljetek el három 14 éves lányt, akik egy-egy hatalmas fagyival rohannak a játszó felé. Szép látvány volt xd De legalább elértük a célunkat, és megvártuk amíg el nem áll az eső. Na igen, elállt, de minket nem érdekelt, még ott hülyéskedtünk a játszón a fedél alatt. Mi történik, hát nem újra elkezd szakadni? :D Dede. Szóval megint vártunk xD Utána viszont mondtam, hogy én inkább hazabuszozom,minthogy szétfagyjak. Szóval így festett a gyönyörű, esős délutánom. Remélem megfáztam és akkor nem kell holnap menni suliba. ((igen, ennyire nem akarok menni))