You're the judge, oh no, set me free
You're the judge, oh no, set me free
I know my soul's freezing,
Hell's hot for good reason, so please, take me.

Ah, de megszerettem a Twenty One Pilots-ot. Jaj nagyon. Ja, igen, élek még! Aha. Igazából borzalmas bűntudatom van, ugyanis a blogolási rutinommal egyetemben az edzési rutinumból is kizökkentem. Mármint edzésre járok, fejlődöm, meg minden, de itthon elszoktam az edzéstől. Ouch. És ennek mi az oka? Biztos nagyon meglepő, ha azt írom, hogy egy könyv. Hmm, de meglepő. :D De kiolvastam a trilógia 3. részét is, úgyhogy most itt vagyok, hogy jóvátegyem hiányzásomat. Folytatom a kihívást c:

16. Első csók/első szerelem

Uh ne. Fogalmam sincs, hogy itt az első igazi szerelemre gondoltak e, vagy az első "idézőjeles szerelemre". Na mindegy, inkább az utóbbit részletezném, az előbbit nem bírnám leírni.

Szóval a "tragédia" 4. osztályban kezdődött. Volt egy osztálytársam (még most is az, lol, de nem sokáig), akibe valamiért akkor a fél lány hadsereg "szerelmes" volt. Köztük ugye én is. Fogalmam sincs, hogy mi fogott meg benne, komolyan. A hónapok során csillapodott a lányok rajongása iránta, de nálam nem igazán. Ötödikben nem voltam egy igazán társasági ember, vagyis nem tudtam az lenni, ezért csak kb 2 emberrel lógtam a suliban. Az egyik barátnőmet mindig megvártam, hogy végezzen énekkarról (amikor külön volt a próba), mert együtt mentünk haza. Mikor vártam Ő (fúj, ezt borzalmas így leírni:D) odajött hozzám mindig, és ketten elvoltunk a folyosón. Kereste a társaságomat, beszélgettünk, jól elvoltunk. Valójában ő ilyen, szóval én nem voltam különös számára, de az én szememben ő még nagyobb ember lett. Őt tartottam a "megmentőmnek".. Jóó, ez már gázos :D Szóval egészen 7. osztály végéig éreztem iránta valamit. Szerencsére adott rá okot, hogy végleg kiszeressek belőle, és ne rágódjak azon, hogy hogyan érhetném el, hogy az érzés kölcsönös legyen. Ns, kb ennyit az 1. szerelmemről. :D 1. csókom meg nem volt. Majd lesz:D