Helló-beló!

Ma volt az első B2-es felkészítős óra, ami miatt kicsit aggódtam korábban, ám nem kellett volna. Pozitívan csalódtam a tanfolyamban, egy íííírtó aranyos nénike a tanáunk, és az az 5 óra -vagy mennyi- is nagyon gyorsan eltelik. Szóval örülök ennek a tanfolyamnak. A vizsga meg remélem menni fog majd május végén :D De az még messze van. A szombati suli után hazajöttem, ebédeltem,átöltöztem, és mentem a Várkert Bazárba, ahol megrendezésre került a 2016-os Elle Fashion Show. Ilyesmin voltam már ősszel is. Kb. ugyanolyan volt, nagyon tetszett, MOST VOLT BÜFÉÉÉÉ, meg az idő is nagyon kellemes volt, szóval Twinnyvel sokszor kimentünk a Dunához (((((és fotózkodtunk))))). Röviden ennyit a napomról, most viszont folytatom a kihívást :D

17. Egy ember, akinek hálás vagy

Édes,drága anyukámat tudnám ide mondani. Felmerült bennem mondjuk, hogy apát vs. anyát írjam, de egyértelműen anyára esett a döntésem. Nagyon szeretem az apukámat, tényleg igyekszik mindent megadni nekem, de mégis anya az, aki igazán felnevelt, aki minden nap gondomat viseli (és még 2 nővéremét is), aki mindent megtesz a boldogságomért. Tényleg mindent. Erről eszembe jutott egy régi történet. Ehhez tudni kell, hogy van valami cuccosunk, amiben lehet sajtot olvasztani (pl hagymával, paradicsommal), kenyeret pirítani, szalonnát sütni, szóval egy komplett kajacsináló szerkezet.:DDD Ezt a mai napig nagyon szeretem amúgy. Szóval egyik nap, 6-7 éve megígérte anya, hogy ketten sütögetünk ( a nővéreim nem voltak otthon). Már nagyon vártam a közös vacsit, amikoris hallottam, hogy kopog anya cipője. Azt mondta, elmegy találkozik a barátaival. Elég szomorú lettem, hogy kudarcba fulladt a terv, és emlékeztettem rá, hogy "megígérte". Erre anya lemondta a programját, és velem maradt. Így visszagondolva naaaaaaagyon önző dolog volt tőlem, de még mindig megmelengeti a szívemet. Egyébként aznap még a nagymamámat (aki a szomszédban lakott) is áthívtuk, hogy csatlakozzon, így volt egy szuper lakománk 3-man. Bármitmegadnék azért, hogy ez megismétlődjön. Bármit.

Frissítés: Létrejött a 'nevek' menüpont, ahol a bejegyzésekben olvasott személyeket ismerheted meg picit jobban.

Legutóbbi bejegyzésemben megemlítettem, hogy vizsgám lesz. Vagyis már volt. Nos, az tudni kell, hogy nagyon nem akartam ezt, nem azért mert nehéz -dsd1-, hanem mert rohadtul nem volt hozzá kedvem. Azt akartam, hogy hagyjanak már békén, le is szartam az egészet, 2 nappal a vizsga előtt tanultam meg a szövegemet és a ppt-t is akkor csináltam meg. 
A vizsga napján nem kellett végig a suliban lenni, csak félórával kellett az időpont előtt megjelenni. Szerencsére nem sokkal korábban értem be a suliba, így nem tudtam nagyon izgulni -tudjátok, csak az a picike vizsgadrukk. Elvileg előttem lett volna egy 20 perces szünet, de végül azt eltolták, ezért még hamarabb kerültem sorra. Mikor bementem, egy 5perces beszélgetéssel kezdtünk. Be kellett mutatkozni, kicsit mesélni magamról. Háááát, elmondtma pár dolgot, aztán kínos csönd következett. Nem kérdeztek semmit. Na mondtam magamban ez sucks. Megpróbáltam mindent mondani magamról, ami eszembe jutott -még picit füllentettem is #rosszagaia. Amúgy persze este meg már jutottak eszembe dolgok, hogy miket mondhattam volna, de nem gáz, már nem tudom megváltoztatni. A beszélgetés után elő kellett adnom az 5 perces prezentációmat, ami szerintem elég jól ment.Utána még 5 percig beszélgettünk a témámról, ami amúgy elég gyorsan elment. Szóval összességében jól ment. Megvártam Natsut, majd utána átjöttünk hozzánk. Vissza kellett menni a suliba eredményhirdetésre. Az úton mondogattam, hogy huh hát azért gáz lenne, ha nem sikerülne(24-ből 12 pontot kell min. elérni), őszintén szólva tényleg voltak kétségeim afelől, hogy meglesz e a nyelvvizsga. Azzal nyugtattam magam, hogy én vagyok az egyik legjobb németes, meeg ha nem sikerülne, akor hogy mehettem cserére stb. Mikor visszaértünk, volt egy kis beszédecske a vizsgabiztosoktól, aztán mindenkinek megmondták egyesével a pontszámát. Azt hittem, hogy úgy mondják meg, ahogy az emberkék beálltak a sorba. Háát, aztán hallom, hogy a vizsgabiztos a nevemet mondja. Hát én mondomúristensegítség. Odamentem, kicsit félve, aztán mikor monda, hogy  "24 pont, gratulálok" lesokkoltam. Mondom vötöfö, how is it possible, mármint oké, nem voltam rossz, de nem gondoltam, hogy ennyire jó is. Az osztályból amúgy sajnos meglehetősen sokan buktak meg a vizsgán, maximum pontot pedig rajtam kívűl csak Natsu és Blöki ért el. 

Végre fellélegezhet az osztály, és kezdhetjük is a 'szarunk mindenbe' projektet. Jeeeee