Helló-beló!

Ma volt az első B2-es felkészítős óra, ami miatt kicsit aggódtam korábban, ám nem kellett volna. Pozitívan csalódtam a tanfolyamban, egy íííírtó aranyos nénike a tanáunk, és az az 5 óra -vagy mennyi- is nagyon gyorsan eltelik. Szóval örülök ennek a tanfolyamnak. A vizsga meg remélem menni fog majd május végén :D De az még messze van. A szombati suli után hazajöttem, ebédeltem,átöltöztem, és mentem a Várkert Bazárba, ahol megrendezésre került a 2016-os Elle Fashion Show. Ilyesmin voltam már ősszel is. Kb. ugyanolyan volt, nagyon tetszett, MOST VOLT BÜFÉÉÉÉ, meg az idő is nagyon kellemes volt, szóval Twinnyvel sokszor kimentünk a Dunához (((((és fotózkodtunk))))). Röviden ennyit a napomról, most viszont folytatom a kihívást :D

17. Egy ember, akinek hálás vagy

Édes,drága anyukámat tudnám ide mondani. Felmerült bennem mondjuk, hogy apát vs. anyát írjam, de egyértelműen anyára esett a döntésem. Nagyon szeretem az apukámat, tényleg igyekszik mindent megadni nekem, de mégis anya az, aki igazán felnevelt, aki minden nap gondomat viseli (és még 2 nővéremét is), aki mindent megtesz a boldogságomért. Tényleg mindent. Erről eszembe jutott egy régi történet. Ehhez tudni kell, hogy van valami cuccosunk, amiben lehet sajtot olvasztani (pl hagymával, paradicsommal), kenyeret pirítani, szalonnát sütni, szóval egy komplett kajacsináló szerkezet.:DDD Ezt a mai napig nagyon szeretem amúgy. Szóval egyik nap, 6-7 éve megígérte anya, hogy ketten sütögetünk ( a nővéreim nem voltak otthon). Már nagyon vártam a közös vacsit, amikoris hallottam, hogy kopog anya cipője. Azt mondta, elmegy találkozik a barátaival. Elég szomorú lettem, hogy kudarcba fulladt a terv, és emlékeztettem rá, hogy "megígérte". Erre anya lemondta a programját, és velem maradt. Így visszagondolva naaaaaaagyon önző dolog volt tőlem, de még mindig megmelengeti a szívemet. Egyébként aznap még a nagymamámat (aki a szomszédban lakott) is áthívtuk, hogy csatlakozzon, így volt egy szuper lakománk 3-man. Bármitmegadnék azért, hogy ez megismétlődjön. Bármit.