Na halihó

Nem tudom, írtam e már a buli óta, igazából összességében nagyon jó volt, iszonyatosan élveztem, és szerintem mindenki más is. Úgyhogy egy jópont:D

viszont...

Mint az előző bejegyzésem címéből látható, sikeresen lebetegedtem. A héten nem voltam suliban, amikor elmentem otthonról, akkor csak orvoshoz, pszichológushoz, apámmal kávézni meg fodrászhoz mentem. Ja igen, le lett vágva ahajam, már sokkal rövidebb, mint volt.

Na ja, szóval a szociális életem az majdnem 0 volt. Ma pedig volt a szóbeli a gólyatáborhoz. Szerintem nagyon jól ment, báááár egyszer elfelejtettem a szövegemet, az kínos volt. Remélem lejutunk annak ellenére, hogy rohadtul nincs meg a 4 egészes átlagom.

Szóval végre túlestünk ezen a stresszes részen, ma este pedig HB NÁLAAAAM

Igen, első házibulim, és egy ideig szerintem nem is lesz több. Anya és az egyik nővérem elutazott, szóval ketten vagyunk itthon, és hát ez tudjátok, mit jelent... Már nagyon várom, iszonyatosan felpörögtem, nagyon jó lesz. Mivel társasházban lakunk, nagyon kell ügyelni a hangerőre, ettől kicsit tartok, de szóltunk a szomszédoknak, és nagyon jól fogadták, jó szórakozást kívtántak, ez iszonyat jól esett.

Igazából egyelőre ennyi, gondoltam helyzetjelentek egyet, meg időm is van és nem tudom, miben vezessem le ezt az izgalmat. Majd még biztos írok a buliról, bááár ígérni nem merek semmit ^^

Legyetek jóók

Ez is eljött. Őszintén nem is tudom, hogyan kezdjek bele.

Nekünk egy sziperszuper jó, mesebeli 8 hónapos kapcsolatunk volt. Az első csókunk alatt eleredt az eső, ment a zene, egy csodálatos péntek délután volt. Ott volt a mi kis hajónk, ami konkrétan a szerelmünk jelképe is lehetett volna.
Mikor megbeszéltük, hogy tartunk egy hét szünetet... Az a hajó ott volt, majd elment. 

Voltak kisebb nagyobb konfliktusaink, mint minden kapcsolatban, bár nagyon nagyon ritkán veszekedtünk, szinte soha. De a varázs lmúlt, kiszeretett belőlem, vagy nem tudom. Szerinte nem működött már, de jaj istenem, bár elmondta volna az igazságot.

Szóval volt egy hetünk gondolkodni. Én tudtam, hogy ezen már nem fogok tundi változtatni, de mégis bennem pislákolt a remény haldokló lángja. Amit lehetett, megtettem. Azalatt az egy hét alatt rengeteget szenvedtem, de mikor tudtam, nevettem. Erősnek kellett lennem, mert ha hagyom, hogy összezuhanjak, az átvesz rajtam minden irányítást, abból kijönni nem fogok tudni. Ezért maradok most is erős, ezért próbálom terelgetni a gondolataimat, nem foglalkozni vele. 

Összetörte a szívem, holott tudom, hogy nem akarta. De én megértem, hogy véget vetett ennek. Nem lehetett volna folytatni, egy elbaszott kapcsolatban, ahmiben szenvedés lenne élni, nem, nem köszönjük. Nem akarjuk magunkat megölni. Mert valószínűleg az lett volna. Inkább túl leszek most rajta, már tudom, hogy nem lesz semmi köztünk. Legfeljebb barátság.

Nagyon nagyon szeretem, első szerelem, rengeteg tapasztalás. Rengeteg érzelem.

De fontosabb a kettőnk lelki világa, leromboltam az övét, vissza kell neki adnom. Nem húzhatom le tovább, útjára engedem. Ha a mi sorsunk együtt lett megírva, akkor úgyis visszatalálunk egymáshoz később. Ha nem, akkor se az életünk ment tönkre. 8 hónap életből. 8 gyönyörű hónap, de elmúlt. Lesznek még szívtörések, ez egy aprócska dolog, ami most megráz, hosszútávon viszont megerősít.

Szóval elköszöntem tőle abban az egy hétben, megírtam a búcsúlevelem. Tudtam, hogy nem lesz folytatás, nincs több esélyem, a mi hajónk útra kelt, s már messze jár.

A levelet, amit neki írtam 8. hónapfordulónk éjfélén, 4 sör után, fáradtan, feltöltöttem az Irományok című menübe, ha érdekel esetleg valakit, ott elolvashatja. Mindenesetre nekem ez egy emlék, amire csak mosolyogva szabad visszagondolnom.

Ő nem volt szörnyeteg, csak boldogságot szeretne nekem és magának. Élni, bulizni. És én teljes szívemből, annak mélyéről szeretem, ezért elengedem.

Szióztok happy 2018-at, hogy vagytok?

Remélem jobban telt eddig az évetek, mint nekem (20 nyomorult nap, de már elbaszott)

Nem, egyébként nem rossz az évem eddig, csak hát... ja.

Szakítottunk ... de erről kövi posztban részletesen írok

Nos igen. Ez a szájbab*szott szakítás (elnézést, trágár vagyok) nagyon nagyot dobott most mindenen, de emelett egy iszonyatos motiváció. Motivál, mert ez egy új lehetőség a jó felé, afelé, hogy megszökjek a börtönömből, hogy szárnyakra kapjak, és megtegem azt, amit már cirka 5 éve kellett volna.

Rendbe szedni magam

Drága exbarátom már régesréges réges régóta nyaggat, hogy látogassak meg egy pszichológust, nem hagyott vele békén, bár hálás vagyok neki. Mikor először fordult komolyra ez a téma, azt mondta, hogy nem tud már mást kitalálni, hogy elmenjek, így ha nem teszem, akkor szakítunk. Ez most kicsit fenyegetőzően hangzik, de tényleg értem tette, mert tudta, hogy annyira szerettem, hogy semmi áron nem hagytam volna, hogy szakítsunk. Mindennél fontosabb volt

Szóval akkor meséltem anyának, hogy hát igen, kéne pszichológus, de az úgy elfelejtődött, mert nem magam miatt tettem, nem mertem elmondani még a problémát se.

Aztán újév után felvillant a villanykörte. Ezt magam miatt kell csinálnom, elegem van már a feketeségből, a fájdalomból, a szenvedésből. Nem akarom tovább ezt csinálni, lefáraszt és megöl. Szóval elértem a pontra, hogy tovább lépjek, EZT MAGAM MIATT KELL.

Szóval adódott, hogy elmondtam anyának a problémámat. Iszonyatos volt, mert tudotam, hogy ezzel fájdalmat okozok neki, viszont meg kellett tennem + pont, hogy ezzel ugye nyitottam felé, így a kapcsolatunk csak egyre jobb lesz.

És most vagyok azon az állásponton, hogy már voltam egy alkalommal pszichológusnál. Elindultam felfele, nem akarok tovább rosszul lenni, meguntam.