Szióztok happy 2018-at, hogy vagytok?

Remélem jobban telt eddig az évetek, mint nekem (20 nyomorult nap, de már elbaszott)

Nem, egyébként nem rossz az évem eddig, csak hát... ja.

Szakítottunk ... de erről kövi posztban részletesen írok

Nos igen. Ez a szájbab*szott szakítás (elnézést, trágár vagyok) nagyon nagyot dobott most mindenen, de emelett egy iszonyatos motiváció. Motivál, mert ez egy új lehetőség a jó felé, afelé, hogy megszökjek a börtönömből, hogy szárnyakra kapjak, és megtegem azt, amit már cirka 5 éve kellett volna.

Rendbe szedni magam

Drága exbarátom már régesréges réges régóta nyaggat, hogy látogassak meg egy pszichológust, nem hagyott vele békén, bár hálás vagyok neki. Mikor először fordult komolyra ez a téma, azt mondta, hogy nem tud már mást kitalálni, hogy elmenjek, így ha nem teszem, akkor szakítunk. Ez most kicsit fenyegetőzően hangzik, de tényleg értem tette, mert tudta, hogy annyira szerettem, hogy semmi áron nem hagytam volna, hogy szakítsunk. Mindennél fontosabb volt

Szóval akkor meséltem anyának, hogy hát igen, kéne pszichológus, de az úgy elfelejtődött, mert nem magam miatt tettem, nem mertem elmondani még a problémát se.

Aztán újév után felvillant a villanykörte. Ezt magam miatt kell csinálnom, elegem van már a feketeségből, a fájdalomból, a szenvedésből. Nem akarom tovább ezt csinálni, lefáraszt és megöl. Szóval elértem a pontra, hogy tovább lépjek, EZT MAGAM MIATT KELL.

Szóval adódott, hogy elmondtam anyának a problémámat. Iszonyatos volt, mert tudotam, hogy ezzel fájdalmat okozok neki, viszont meg kellett tennem + pont, hogy ezzel ugye nyitottam felé, így a kapcsolatunk csak egyre jobb lesz.

És most vagyok azon az állásponton, hogy már voltam egy alkalommal pszichológusnál. Elindultam felfele, nem akarok tovább rosszul lenni, meguntam.