Ez is eljött. Őszintén nem is tudom, hogyan kezdjek bele.

Nekünk egy sziperszuper jó, mesebeli 8 hónapos kapcsolatunk volt. Az első csókunk alatt eleredt az eső, ment a zene, egy csodálatos péntek délután volt. Ott volt a mi kis hajónk, ami konkrétan a szerelmünk jelképe is lehetett volna.
Mikor megbeszéltük, hogy tartunk egy hét szünetet... Az a hajó ott volt, majd elment. 

Voltak kisebb nagyobb konfliktusaink, mint minden kapcsolatban, bár nagyon nagyon ritkán veszekedtünk, szinte soha. De a varázs lmúlt, kiszeretett belőlem, vagy nem tudom. Szerinte nem működött már, de jaj istenem, bár elmondta volna az igazságot.

Szóval volt egy hetünk gondolkodni. Én tudtam, hogy ezen már nem fogok tundi változtatni, de mégis bennem pislákolt a remény haldokló lángja. Amit lehetett, megtettem. Azalatt az egy hét alatt rengeteget szenvedtem, de mikor tudtam, nevettem. Erősnek kellett lennem, mert ha hagyom, hogy összezuhanjak, az átvesz rajtam minden irányítást, abból kijönni nem fogok tudni. Ezért maradok most is erős, ezért próbálom terelgetni a gondolataimat, nem foglalkozni vele. 

Összetörte a szívem, holott tudom, hogy nem akarta. De én megértem, hogy véget vetett ennek. Nem lehetett volna folytatni, egy elbaszott kapcsolatban, ahmiben szenvedés lenne élni, nem, nem köszönjük. Nem akarjuk magunkat megölni. Mert valószínűleg az lett volna. Inkább túl leszek most rajta, már tudom, hogy nem lesz semmi köztünk. Legfeljebb barátság.

Nagyon nagyon szeretem, első szerelem, rengeteg tapasztalás. Rengeteg érzelem.

De fontosabb a kettőnk lelki világa, leromboltam az övét, vissza kell neki adnom. Nem húzhatom le tovább, útjára engedem. Ha a mi sorsunk együtt lett megírva, akkor úgyis visszatalálunk egymáshoz később. Ha nem, akkor se az életünk ment tönkre. 8 hónap életből. 8 gyönyörű hónap, de elmúlt. Lesznek még szívtörések, ez egy aprócska dolog, ami most megráz, hosszútávon viszont megerősít.

Szóval elköszöntem tőle abban az egy hétben, megírtam a búcsúlevelem. Tudtam, hogy nem lesz folytatás, nincs több esélyem, a mi hajónk útra kelt, s már messze jár.

A levelet, amit neki írtam 8. hónapfordulónk éjfélén, 4 sör után, fáradtan, feltöltöttem az Irományok című menübe, ha érdekel esetleg valakit, ott elolvashatja. Mindenesetre nekem ez egy emlék, amire csak mosolyogva szabad visszagondolnom.

Ő nem volt szörnyeteg, csak boldogságot szeretne nekem és magának. Élni, bulizni. És én teljes szívemből, annak mélyéről szeretem, ezért elengedem.