Ne aggódjatok, eszem ágában nem volt meghalni, élek még! Csak ugye mikor utoljára jelentkeztem.. na tábor előtt. Aztán máris jött a suli, ami meg ugye nekem hatalmas váltás, és ez várható volt, de nem tudtam írni. NA mindegy, most itt vagyok. Amit az utóbbi időről érdemes tudni.

Ezt nem igazán tudom, hogy írhatnám le. Mondjuk úgy, hogy a nagypapám konkrétan azt mondta rám, hogy anorexiás vagyok. Lehet, de nem tudom. Szerintem eszem rendesen (az utóbbi időben legalábbis), és egyszerűen nem tudnám magamra azt mondani hogy anorexiás vagyok. De nem tudom, nagyon bonyolult ez a helyzet. A másik dolog. Hát igen, sikerült a tábor utolsó napján, utolsó egyetlen pillanatában (a vonaton) nagy loveba esnem. Hehehe. A helyzet meg amúgy elég vicces, hát majd meglátjuk mi lesz. És eszembe jutott még az is, hogy sikeresen szintet léptünk Szilvával röpiben, és sikeresen 2003-masokkal edzünk. Még mindig nem a mi korosztályunk, de nem érdekel *-*

A kövi bejegyzésben egy hónap összegzővel jövök. És egyébként tervezek új designt is. Imádom ezt, de a kövinek a témája már nagyonizgat <3 :3

[UPDATE]: Nézegettem a régi bejegyzéseket (kíváncsi voltam, mikor volt az első), és találtam valamit. NÉZD MEG! Nos.. Itt kitűztem magamnak egy célt. Elhittem, hogy ilyen sok zabálással lefogyok 7-9 kilót. Igen, akkor 57 vagy 59 voltam, nem tudom. Igaz, karácsonkor meg tudtam állni, akkor talán lefogytam pár kilót, és akkor lettem talán 57, na mindegy nem tudom. Utána nem híztam szerencsére.. Aztán Németországban, azaz májusban volt az, hogy nem bírtam enni. Valószínűleg a szorongástól volt. Na ja, mondjuk utolsó nap ott is rendesen bekajáltam:) undorító.. Na, amikor visszajöttünk onnan, akkor 56 kiló lettem. ÉS tetszett. Aztán a nyáron fogyogattam. Meg is nézem, hogy mikor mennyit. Azt tudom, hogy az elején nehezen ment, de utána megundorodtam a kajától. És amikor eszem, csak bűntudatot érzek. A kajától csak dagadt leszek. bármit eszem.. Na szóval. Júniusban 55-53 kiló voltam. Júliusban 54 és 50 között mozogtam. És augusztusban kezdtem meg végre normálisan kinézni, 50-47 kilóval. Szeptember 3-án pedig 46,8 kiló voltam, és az nagyonnagyon tetszett, még akarok fogyni. De nem lehet. Megígértem anyának.. Szóval, amit most fogok tenni az az, hogy tartom a 47-et, ha hízom, akkor meghalok, ha fogyok akkor az akaratlanul lesz. Mármint úgy, hogy nem az a célom, persze fogyni nagyon akarok. Na midnegy:D

Rohadt régen nem írtam. Fel is jöttem, hogy bejelentkezzek egy bejegyzéssel, nehogy azt higgyétek, hogy meghaltam. Gondoltam, meglesem a statisztikát. De gyerekek. MI A FASZ?!?!?!?! Mai látogatottság: 111.

Én ezt tényleg nem értem. :c Nem mondom, hogy nem esik rohadt jól, de HOOOGYAN? Nagyon meg vagyok lepve, ugyanis ezer éve nem írtam, erre random több, mint 100 ember látogatott ma a blogomra. Valaki, könyörgöm! Magyarázatot. És én is adok. Mostanság rengeteg dolgom van, nem tudom, mikor tudtam magam utoljára kipihenni, szóval érthetitek, mi a helyzet. Holnap igyekszem újra hozni bejegyzéseket, de nem garantálom. Addig is türelmet. Köszönöm ezt a sok sok látogatót, HAAATALMAS ÖLELÉS MINDENKINEK! Ez most tényleg kellett, mert úgy éreztem, itt fogok meghalni. :D :* <3 

Az előző posztban említettem, hogy megvettük a Szerethetetlent. Igen, ez az oka annak, hogy nem írtam a héten. Ugyanis, ha egy rohadjó könyvet elkezdek, akkor nem csinálok mást, csak olvasok. Szóval érthetitek. :D
Tegnap végül kiolvastam, és nagyon nagyon nagyon szomorú voltam. Nincs több Port Fare. Hogy fogom túlélni? Annyit bőgtem -és azért nevettem is- ezen a könyvön, hogy elképzelni nem tudjátok. Ezek a nekem valóak. :D Tényleg nagyon jó volt ez a trilógia, és most keresek még hozzá hasonlókat. Ha valaki tud, akkor pls jelezze nekem *w*

Amúgy szokás szerint nem történt semmi érdekes a héten. Mondjuk ma azért rendesen kiakadtam.

A suliban 6-ban és 8-ban van csereút Németországba. 2 éve már voltam, de idén is jelentkeztem. Az antiszoc nyomi németek közül csak 6 (!!!!) lány jelentkezett, akiken 2 osztály osztozkodhatott. Igen.. 3 lány mehetett a-ból és 3 b-ből. Ahhoz, hogy kiválasszák, ki fog menni 5 szempontot vettek figyelembe. Magatartás, szorgalom, német jegyek, pályázat, alapítványi befizetés. Mindennél 10/10-et kaptam, kivéve ahz utolsónál. Mondta az ofőm, hogy azért nem én mehetek, mert idén anya nem fizetett. Meg voltam rendesen szeppenve, ugyanis anya mindig befizette a befizetni valót. Nagyon dühös és csalódott voltam. Rögtön írtam anyának. Ő azt válaszolta, hogy papír is van róla, hogy fizetett idén is. Akkor most mi a jó büdös fene van?!  Esküszöm nagyon felcseszett ez az egész. Anya elvileg ír az ofőnek, de ha meg mondjuk az egyik nagyon jó barátnőm helyett (akinek magatartása 4-es szóval szerintem abból 10/9-8 pontja van) én mennék, akkor borzalmas bűntudatom lenne. Nem bírnám elviselni, ha miattam nem mehetne. Szóval most ez elcseszte a napomat. :D Ez van..

És élve hazajutottam! A világon semmi gáz nem volt Bécsben, szóval megszívták azok, akiket nem engedtek a szüleik. 

Valóban rég voltam jelen, ennek oka az volt, hogy természetesen későn értem a héten kb mindig haza, pénteken meg fél5kor keltem, és szombaton este értem haza, ma meg szintén csak most ültem gép elé.
Bécs egy szóban fantasztikus volt. Először nagyon féltem, hogy ugye nem lesznek ott azok, akik miatt annyira vártam, meg hogy egyedül leszek végig, de nem. Mindig voltam valamelyik barátnőmmel vagy barátommal, és ami meglepő, hogy volt amikor a másik osztályból beszélgettem vagy hülyültem valakivel.Ez azért meglepő.

Pénteken meglepően frissen ébredtem, bár ez nem tartott sokáig. Az út szokásosan jó volt, vonattal mentünk, egy négyesben ültem, tök jól elszórakoztunk. Mikor odaértünk, meglátogattuk a szemétégetőt, a Schönbrunn kastélyt, a Prátert és a Duna-tornyot. Mindegyik nagyon tetszett, a legjobb.. fhuuu. Nem tudom.. Annyira jó volt mindegyik. Egyébként az egyik évfolyamtársam rosszul lett-a részleteket kihagynám-, ezért odamentek érte, még mielőtt elfoglaltuk volna a szállást, amit egyébként a torony megteintése előtt tettünk meg. A szállás jobb volt, mint amire számítottam, nyilván nem egy 5*-os hotel volt, de normális volt. Az egyetlen dolog, ami fura volt, az az, hogy egy 6 ágyas szobában EGY DARAB elérhető konnektor volt. 
Mikor mentünk vissza a toronyból, ami amúgy nagyonnagyonrohadt magasan van, és volt kávéautómata, elég sokat vártunk a buszra. Őszintén nem bántam. Annyira jól szórakoztunk! Mindenféle "kop kop"-os poént elsütöttünk, körben táncoltunk, énekeltünk, meg ilyenek. Jó volt nagyon a hangulat. A buszon amúgy megfogta egy részeg csávó a fejem. :( És az egyik osztálytársam meg azt mondta neki, hogy Kazahsztánból jöttünk. Bár szerintem annyira be volt csiccsentve a csávó, vagyis csávók - mert hát többen voltak btw-, hogy simán elhitték. LEL.
Másap negyed8kor keltünk, a poén meg az, hogy fél12kor feküdtünk le. Fasza. Először a Bécsi Természettudományi Múzeumot látogattuk meg, ami hihetelenül tetszett. Nagyon érdekes volt, a dolgok nem csak ki voltak állítva, hanem voltak érdekes illusztrációk. Vagy hogy is nevezhetném őket. Ezután elmentünk a Stephansdomhoz, ott felmentünk a kisebbik toronyba. Gyerekeeek, olyan tériszonyom volt. Pedig én nem szoktam félni, de most valamiért mégis. Nagyon. Még voltunk egy Manner boltban, ahol amúgy Mozart golyót vettem, de nem baj. Meglátogattuk a Hundertwasser lakóházat. Úristen. Az nagyon nagyon tetszett. Eleve érdekes Hundertwasser stílusa, hogy minden görbe, és olyan színes, mégis fekete fehér. Nagyon gyönyörű. Ami kiemelkedően tetszett, az az volt, hogy még a járda is dimbes-dombos volt. Ezt mindenképp érdemes megnézni.

Egyébként, ha valaki megy Bécsbe, mindegyik felsorolt helyet ajánlom, és azt is, hogy öltözzetek fel rétegesen. De úgy igazán. Nem egy harisnyára, és egy trikóra -khmm,khmm- gondolok. Tényleg. Mert borzalmasan hideg van kint.