Háromnegyed 9 van, a hajam csurom víz, és még tanulnom is kell. Ja és 5.40kor kelek. No problem, ezt a bejegyzést mindenképp meg szeretném most írni, mert később elfelejtem.

Én már egy ideje (szerintem szeptember óta) nagyon motiválatlan vagyok röplabda terén, semmi nem megy, folyton csak stresszelek, idegeskedem, szorongok miatta. Feladni viszont nem szeretném, mert tudom, hogy megbánnám, illetve azt is, hogy a rossz időszak után egy jó jön. És ma végre pozitív élményeket szereztem edzésen. Ezt szeretném megőrizni, itt egy ok, hogy miért ne adjam fel! A szokásosnál jobban ment a mai edzés, a csapattársaim nagyon aranyosak és segítőkészek. Látják, hogy mekkora nyomi vagyok, mégsem bunkók velem, segítenek. A közelgő karácsony miatt játszottunk (meccset), és még nem vagyok nagyon tisztában az alakzatokkal, pozíciókkal, ebben rengeteget segíŧettek, és ami woooow... 2x szereztem pontot én is! Nagyon wow. ÉS mindenki olyan büszkén nézett rám, és aaa. Meg nyitásnál 2 át is ment, csak senki nem látta xD De nem baj, nekem ennyi motiváció épp elég is volt ahhoz, hogy ne adjam fel.
Biztosan lesz még sok bénázásom, de szeretném észben tartani, hogy valóban szeretem amit csinálok, és ne adjam fel!

És az sose végződik jól. :D 
Nem, amúgy most kivételesen nincs rossz vége, csak elfilozofáltam magamban.

Még tavaly olvastam Sagának egy bejegyzését, amiben kicsit kifejtette az öngyilkosságot is. "Biztos vagyok benne, hogy öngyilkos leszek, csak még nem most" vagy valami ilyesmi. És a múltkor (amikor mentem a buszmegállóba xd) bennem is pont ez fogalmazódott be. Egyszerűen annyira biztosnak érzem, hogy  sajátkeűleg végzem az életet, még fiatalon, és akkor nem is lesz életem. De akkor meg mi értelme van? Miért kéne nekem így végeznem? Miért kéne magammal ennyire rosszban lennem? Miért is utálom magam? Hiszen én kb. mindenkit szeretek, ha valakit nem, az csinált valami nagyon rosszat. Lehet csináltam? Nem tudoom.. De pl olyan dolgok miatt azért nem kéne utálnom magam, mert ronda vagyok. Utálom én bármelyik barátomat is a kinézete miatt? Nem. Imádom őket, mind gyönyörűek. Magamat se kéne utálnom. De hogy csináljam? Ezen kéne elkezdeni vátoztatni.

A mai napi ételfogyasztásom 70%-át kb. szénhidrátok tették ki. Mármint olyanok mint kenyér, puffasztott rizs. És nem tudom.. Ez egy kicsit sok volt. És valóban mind egészséges, teljeskiőrlésű, magos stb.. de ez a mennyiség már tényleg nem egészséges. És azt hiszem eljött az a pont, amikor felfogtam, hogy nem az a gond, hogy elhízom meg dagadt vagyok mint a szar.. Hanem, hogy kurvára nem egészséges. És nem éri meg azért az 5 perc élményért.. Mármint ezt így már a 2. szelet utánra mondom. Szóval nem éri meg, és akkor inkább már valami zöldséget kéne enni, ha én disznó mindenképp akarok valamit.

Szóval ezt csak össze kellett magamnak szednem. :D
 

"Legyen már karácsony!"

-Gaia, szeptember 1.

Nos igen.. Épphogy ősz lett, én már a karácsonyt vártam. Sőt.. már nyáron is mondogattam, hogy huh én mennyire szeretem a karácsonyt, legyen már december. És most itt van. ÉS nincs hangulatom. Borzalmas.. Talán ha lenne egy kis karácsonyi világítás a szobámban, akkor változtatna a dolgon, nem tudom.. Ma elkezdtem karácsonyi zenéket hallgatni, de tudjátok, amiknek tényleg karácsonyi hangulatuk van (pl. Michael Bublé karácsonyi albuma), szóval nem az a Last Christmas tucctucc verziója meg ilyesmi. :D 

Már csak másfél hét van a suliból, és a barátaimnak még csak el se kezdtem csinálni az ajándékaikat, és ez annyira megijeszt. Az a gond, hogy idén konkrétan megbeszéltük, hogy 6an adunk egymásnak ajándékot. Vagyis mondták, hogy ők adnak nekem, és akkor nyilván nekem is illene valamit. Eddig azt szerettem, hogy magamtól jutottak eszembe ajándék ötletlek, amik tudtam, hogy nagyon fognak tetszeni az illetőnek, de most meg.. Ez olyan kényszerajándék... De azért remélem fognak örülni.. Mert amúgy szívesen csinálom, meg imádok ajándékozni, de ezt nem érzem az igazinak. Nagyon elszomorít. :( 

Tegnap zuhanyzás közben azon gondokodtam, hogy amúgy eddig konkrétan a nővérem exe hozta azt az igazi karácsonyi hangulatot már december legelején. Mármint na, már vagy 3 éve volt ez, vagyis asszem 3 éve szakíŧottak.. De ebbe most gondoltam bele. Nagyon bírtam amúgy a csávót, meg tényleg, ő folyton hozta az ünnepi hangulatot, és nélküle nincs hangulatom xdd Erre tegnap jöttem rá. De amúgy meg imádom a nővérem mostani barátját is, nem arról van szó. Ég és föld a kettő. A mostani az igazán nővéremnek való, de nagyon kedveltem a régit is, de jaaaa... Ez most csak úgy a fejemben volt. 

Remélem nektek sikerül karira hangolódni, ajándékokat gyártani! ^^ És hallgassatok sok Bublét!!:DD
Én megyek vissza játszani a telómon olyan játékokkal, amikkel évekkel ezelőtt játszottam, és van karácsonyi eventjük.

PS: Tegnap megnéztem egy régi kedvenc mesémet, éss aaa imádom. <33 ((((((Menta karácsonya :DD)))))
Ha tudtok jó karácsonyi meséket meg zenéket meg bármiket, nekem írjátok le! <3

Nem tudom mit csináljak, de nagyon ki vagyok akadva. Bármelyik pillanatban el tudnám sírni magam, általában mondjuk ez meg is történik, de aj! Nagyon kell valami...

Aki követte a blogot még az újranyitás előtt, az tudhatja, hogy nagyon rövid idő alatt, nagyon lefogytam. Ezt úgy képzeljétek el, hogy május végén 56kg voltam, szeptembe elején meg már 47 ( novemberben pedig voltam 42 is). Na most.. én ezt a fogyás dolgot egyébként leszögezném, NEM fogyókúraként kezelem, mert nem az. Anorexiásnak se tudnám magam nevezni, de valami ahhoz hasonló dolog volt. Október közepén volt az, amikor anyával beszéltünk erről. Akkor én 43 kg voltam. És ez nagyon vicces, mert néha most is az vagyok. Néha 44. Változó. De nagyon rossz. Azóta a nap óta eszem.. Egyre többet. És utálom. Mert egyik pillanatban hányni tudnék az evés gondolatától, de amúgy meg csak arra gondolok és enni akarok, és aztán eszem.. Mindent felzabálok, túl sokat is, és kiborulok, most is ki vagyok újra borulva, szorongok,rettegek. Nem bírom. Egyszerűen konyhamalac lettem. És igaz, ezek nem a rossz kaják, nem hízlalnak, de a hasam nyilván akkor is tele lesz, és nem csak undorító mennyire megnő, komolyan, olyan vagyok mint egy TERHES DISZNÓ, hanem még rosszul is érzem magam mind lelkileg mind fizikailag. Szégyen vagyok. Inkább vonnák meg tőlem az evés örökre. Újra élvezni akarom a nem evést. El akarom engedni az evés utáni váyat, megint undorodni akarok tőle. Nekem ez kell, akármilyen betegnek is hangzik. Akkor meg miért eszem folyton? Mindig elhatározom, hogy jó, akkor tényleg nem eszem sokat, csak egy minimálisat, aztán mi lesz belőle? Felzabálom a konyhát. Én vagyok a világ szégyene, gratulálok magamnak. Ez olyan undorító. És olyan rossz. Nagyon fájdalmas. Nem értheti meg az, aki nem érzi át. 
Nem engednek el a gondolatok. Folyton ezen kattog az agyam. El vagyok cseszve és nem tudom mit csináljak. Azt akarom, hogy én uraljam az étkezést, ne az engem. Nem ebből kéne álljon az életem. Ez így nem mehet tovább. Ezen változtatnom kell