Sajnálom. Egyszerűen nem bírtam írni. Képtelen voltam rá.

Hétfőn történt a dolog

Szerintem nem említettem, hogy Blöki felhívott telefonon, többször is beszéltünk. Nagyon javasolta a pszichológusát, mondta, hogy mibndenképp kezdjek valamit magammal. Na most ezt aztán mondhatják nekem, én is szoktam magamnak. De az érzés bennem... Ezt nem lehet csak így mondogatni.

Én nem tudom magamról elhinni, hogy anorexiás vagyok. Miért lennék? Nincsenek kint a csontjaim, látom magam. Tudom, hogy vékony vagyok, igaz, úgy gondolom, dagadt vagyok. Valóban. De a testkép zavar nem egyenlő az anorexia nervosával. Az anorexia nervosa étvágytalanságra alapszik. Én letisztáznám ezt, hogy rohadtul tudok enni, sajnos túl sokat is. Ezután persze jön a bűntudat. Wow. Jó szar, mi? De ez szerintem még mindig nem anorexia. 

Könyörgöm, Blöki! Könyörgöm! Ne add fel!! Már olyan közel jártál, nem adhatod most fel. Nem tudom, mi történne, ha itt hagynál. Nem bírnám ki. KÖNYÖRGÖM KÜZDJ

Egész nap csak ezen járt a fejem. Nem akarom elveszíŧeni a legjobb barátomat. Nem engedem! De nem tudok mit tenni. Mindent megpróbáltam.. az egyetlen ami maradt, az a remény. Kérlek, ne add fel.