F-nek!

Mindenekelőtt annyit szeretnék mondani, hogy köszönöm. Köszönöm azt a rengeteg mosolyt, amit tudatod nélkül csaltál az arcomra. Akárhányszor beszéltünk, ez kivétel nélkül megtörtént. Akár csak egy betűt is írtál, én mosolyogtam. Reménytelenül szerelmes vagyok beléd. Augusztus 30... Ha valaki előtte megemlítette ezt a dátumot, a szülnapom jutott eszembe. Ez viszont idén megváltozott, ekkor kezdődött minden. Felnéztem, egy pillanatra találkozott a tekintetünk, és bumm. Mint bomba robbant bennem az érzés. Ez nem egy villanásnyi érdeklődés, ez végtelen vonzalom. 
És bár sose bántottál,rengeteg könny hullott érted. És neked erről még csak sejtésed sincs, gyanítom, nem is lesz. Ó, pedig ha tudnád, mit meg nem adnék érted. Ha tudnád, hogy azóta nincs olyan nap, mikor nem gondolnék rád. Hidd el, próbáltalak kizárni, azt akartam, hogy megszűnj a világomban létezni. De a kelleténél csak egy korttyal is több alkohol, és az őszinte érzésekről lehull az őket elnyomó súly, s mint hőlégballon, szállnak vissza a felszínre.
Te valószínűleg sose fogod megtudni miként szerepeltél az életemben, sajnos a szemedbe nem is mondhatom, mindezért itt szeretném megköszönni, hogy vagy nekem. Akkor is, ha te nem így szeretnéd. 

Szeretlek

[7 months later]

Örülök, hogy el tudtalak engedni. Sokan, köztünk jómagam se értette ezt a furcsa szerelmet, de mai napig nem bánom. Még mindig hálás vagyok mindenért, csak már nem vagyok megszálottad, számomra már csak egy múlt vagy, ki erősen meghatározza a személyt, aki most ír feléd.
Elengedtelek, s boldog vagyok nélküled. Elengdtelek, egy nyomós ok miatt, egy valaki miatt. Az egyetlen miatt, aki pillanat alatt elfeledtetett téged. Miatta érzem magam kötelesnek megírni ezt. Hogy végleg lezárjalak, csak így marad tiszta a lelkiismeretem.

Örülök a találkozásnak, minden jót kívánok