Egy újabb nap itthon. Egy újabb nap, aminek kb semmi értelme nem volt.

Őszintén... Felkeltem, még ébresztőt se állítottam be, mert elvileg tavaszi szünetünk van. Mintha annyit számítana. Szóval reggeliztem és közben játszottam. Aztán játszottam. Szinte egséz nap. Aztán rendeltünk sushit. Aztán játszottam. Rohadt izgalmasan telnek a napjaim, de mindegy, csak legyen már ennek az egésznek vége. Két játszás között megnéztem Melanie Martinez szeptemberben debütált filmjét/albumját, K-12 néven fut. Ajánlom egyébként teljes szívvel. Iszonyatosan sok munkát ölt bele, ráadásul Magyarországon forgatták a klippeket. Nagyon nagyra becsülöm Melaniet, nem csak azért, mert nagyon szép hangja van és megfognak a dalai, hanem imádom, hogy annyira más. Nem azért, mert ki akar tűnni, hanem mert egyszerűen ez ő, eyedi, kreatív egyébként tök inspitáló. A K-12-ről dióhéjban annyit kell tudni, hogy az iskolai rendszer "figurázza ki", mutatja be, hogy egy általános kamasznak, gyereknek milyen kihívásokkal kell szembenézni, megbírkózni, meg hogy egyébként az emberek mennyire kegyetlenek és buták, és ez másokban bizony okozhat mély sebeket. Már amikor először meghallgattam az albumot, nagyon megfogott az Orange Juice cymű dala. Eddig nem is értem miért, de nem néztem meg a szövegét, viszont azért értettem a dalt, csak néhány részletet nem éppen. Azt tudtam, hogy testképzavarról illetve ilyesmi szépségekről szól, mint kiderült specifikusan a bulimiáról. És realizáltam. Annyira, de annyira igaz volt minden szava, egyszerűen mintha csak a lelkemből szólt volna. Ha esetleg valakit érdekelne, a gifre kattintva megtekintheti.

Mai nap

• kisherceg olvasás (kurva életbe)
• töri tételek kiírása (rohadtul nem történt meg basszameg)
• kardió edzés (EZ)
• vezetős videók (mostmár elég mérges vagyok magamra)