Ilyen retekszar éjszaka után már csak azt vártam, hogy reggel felkeljek, és csináljak valamit a sírástól feldagadt szemeim érdekében. Hát nem találkozom reggel a nővéremmel a konyhában? Szóval előle már nem tudtam álcázni, hogy bőgtem. Bár szerintem senki elől se. xdd

Nehéz erről írni. Írtózatosan szánalmasnak érzem magam, egy igazi szerencsétlennek. Komolyan a szerelmi életemről akarok nyavalyogni? Ennyire egyszerű vagyok? 

Istenem,nem bírom. Egyszerűen még nem fogtam fel. Lehet túl komolyan veszem, lehet nem fog sokáig tartani. Na jóóó, get it right.

Történetünk főszereplője F; lesz egy J is (nehét volt úgy leírni, hogy ne tegyem elé a 'kurva' jelzőt- amúgy nem az, csak nem bírom)
Csak, hogy tisztázzuk, F egy fiú, J egy lány; mindketten évfolyamtársaim

Szóóóval.. augusztus 30.  (nevezetesen a szülinapom) az a nap, amikor felfigyeltem F-re. Attól a ponttól fogva, mikor én felfogtam, hogy ki ő, meg hogy létezik, egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből. Ez gyerekek, ha azt a napot is számoljuk, 128 nap, ami így leírva nem olyan sok, de ha belegondolunk, hogy ez több, mint egyharmad év, meg amúgy is úgy megélni. Na igen, szóval 128 nap, amikor végig F-fen kattog az agyam, álmodozom, reménykedek. Beszélgettünk is, ám az utóbbi időben kezdtem érezni, hogy leszar. Nem bírtam ki, egyszerűen nélküle annyira rossz. Amikor beszélünk, boldog vagyok, máskor meg csalódott, lankadt kedvű. Voltak pillanatok, amikor MINTHA ő is érzett volna többet irántam. De csak mintha. Ezek szerint kurvajól bekamuztam magamnak, istenem annyira naiv vagyok.

Na mindegy, tegnap írt egy barátnőm, hogy azt hallotta xy-tól, hogy F és J összejöttek. Amikor olvasom, mondom miii. Jó, nyugi Gaia, nem tuti, hogy igaz, xy-nak nem szabad mindig hinni. Ráírtam egy barátnőmre, hogy tud e biztosabb információt. Azt mondta, hogy csak pletykákat hallott, de megkérdezi. És akkor kaptam az üzenetet, ami beindította az özönvizet nálam.. mármint a szemeimre gondoltam. xD Szóval, kaptam az üzenetet, hogy "Járnak!"

Ouch. Mintha ellöktek volna, majd gyomorba vágtak. Elkezdtem bőgni, de úgy rendesen. Csak azért hagytam abba, mert tudtam, hogy mára nagyon rondák lesznek a szemeim. De amúgy tök jó, mert ha most megint sírok, akkor holnapra is az lesz. Jaj de jó nekem.

NA visszatérve a dologra, nem adom fel a reménykedést, lehet, még jobban fog fájni, de nem adom fel! Úgyse tudom irányítani az érzéseimet, akkor miért adjam fel? MEg amúgy is, kb 2 hónapja J még más valakivel járt, szóval gondolom mekkora kapcsolat lehet. Legalábbis remélem, hogy ilyen nagy lószar. Vagy nagyon belül, hogy ez csak pletyka, és csak a lány terjeszti, és amúgy nem igaz. Na ja, ez mutatja azt, hogy kurvára nem voltam képes még felfogni.

Lehet, hogy full értelmetlen lett ez a bejegyzés, de most nagyon össze vagyok zuhanva vagy mi..

Istenem, ez nem hiányzott