Dilemma2017.04.22. 16:50, Gaia
22.
Az igazság az, hogy az utóbbi időben nagyon sokat gondolkodtam a piercing ötleten. Legszívesebben ajak pc-t csináltatnék, de azt anya nem igazán preferálja meg amúgy nekem egy fül is megteszi. Na most.. 2 dolog van. Fogalmam sincs, hogy hova lenne a legjobb, mert valami igazán vagányat szeretnék, de nem tudom hol a legmutatósabb. A másik tényező meg az, hogy rohadtul parázom. Rettenetesen félek a fájdalomtól, pláne, hogy 2x szúrnak. Szóval nagyon nem tudom, mit csináljak. Valakinek bármi tapasztalat/ötlet? ^^ Rettenetesen hálás lennék
Happy 420!2017.04.20. 21:27, Gaia
21.
A cím full megtévesztő, igazából nem erről lesz szó.
Nos igen, nem sokat írok, mert végre élek. Mármint szociális életet, sokat járok el, jól érzem magam a barátaimmal. Éssss jeeeeee, megyek Szigetre *---* Egész hétre:3 Nagyon király lesz
Na egyébként már megint az étkezési zavaromról szeretnék panaszkodni. Ó, de előtte... Egy ideje már sikerült visszafognom magam, de tegnap megint kiadtam mindent, és hát.. eléggé szétszabdaltam a lábam, aztán ma meg tökre égett meg érzékeny volt xD Amúgy nem panaszkodás, ez csak amolyan fact.
Na de a lényeg. Fogalmam sincs mit csináljak, egy veszett ügy vagok egyszerűen. Nagyon sokat híztam az elmúlt időben, amit nehéz rettenetesen feldolgozni, és borzasztóan rettegek, hogy nem fogok megállni. Viszont a borzalmas zavarom átment túlevésbe vagy binge eatingbe vagy mi, és rengeteget eszem, nem rendszeresen, szóval nagyon rosszul. Aztán mindig visszajönnek az anorexiás gondolatok, aztán eldöntöm, hogy nem eszem, de aztán meg éhezik a testem, mégha nem is érzem, és egyszerűen csak eszem és nagyon nagyon rossz, a lelkem már nem bírja, de akkor miért csinálom? Valaki! Könyörgöm segítsen! Egyszerűen már nem bírom
Angels2017.03.28. 22:04, Gaia
20.
Azt hittem vége, azt hittem elmúlt. Haha, szép kis gondolat. Megőrítesz. Miért csinálod ezt velem?
Miért vagyok őrülten beléd esve? És miért nem neked mondom ezt? Miért nem nézhetek gyönyörű barna szemeidbe? Miért nem foghatom a kezedet? Miért nem lehetek veled?
Guess who's back, back again2017.03.07. 18:06, Gaia
19.
Hello guuuuyz
ideje volt már leváltani a karácsonyi designt, nemde? Amúgy nayon böszke vagok rá, itt picit jobban kifejtem.
Nos.. igen, egy jó időt megint kihagytam, azalatt pedig olyan fhudekibaszottsokminden történt. Most pedig mizu velem? Kivagyok. A végtagjaimon már megin gyarapodnak a hegek, a halálomat már megint sokszor kívánom, de amúgy mellette meg élvezem az élet néhány pillanatát, szóval ez most nagyn fura helyzet.
Az igazság az, hogy elég sok mindent szégyellek, vagy egyszerűen nem állok rá készen, hogy leírjam, szembesítsem magam vele. Ami boldog meg jó, az az, hogy rátaláltam több nagyon értékes emberre, köztük a legjobb barátnőmre, aki jézus isten. Annyira tökéletesen megért, a gondolkodásunk ijesztően hasonló, közbe mégis nagyon sokat tanulok tőle és úristen. Konkrétan mintha én lennék.
Egyébként a fejlécemen is ő meg én vagyunk rajta, és úgy mellékesen megemlíteném, hogy a valóságban részegen, a suli 2. emeletén (ahova nem szabadott volna menni) ültünk/feküdtünk a földön. Huha, ítéljetek el..
... de az igazság az, hogy megérte. Akármenyire is lehet szánalmas, szégyen, megérte, mert nagyon jól éreztük magunkat (előtte sírtam egy sort lol) és baromi jó emlék marad. Akkor is, ha igazából nagy részben a szenvedés miatt fogyasztottam alkoholt. Az elején még nem, csak utána. hmmmm
Na jó, szerintem visszatérésnek ennyi elég, majd néhány dolgot később ki szeretnék fejteni az elmúlt hetekből, csak azoknak mindenképp külön bejegyzést szentelnék. :D
legyetek jók
Ha álom az élet...2017.03.07. 16:22, Gaia
18.
Arany János verse
Ha álom ez élet: mért nem jön az óra,
Mely fölébresszen egy boldogabb valóra?
Mért hogy ennyi rémes, gyötrő álomlátás
Eszméletre nem hoz, csattogás, villámlás?
S ha élet ez álom: miért oly zsibbatag?
Kimerült, kifáradt, egykedvű, sivatag?
Bánatból, örömből az örömrész hol van?
Tűrést a cselekvés mért nem váltja sorban?
Ne nevezd halálnak, mert hazugság lenne:
Nincs a nyugalomnak boldogsága benne;
Kínja vonaglásban adja jelenségét,
S bár reménye nincsen, megmaradt a kétség.
Volna hát legalább a fájdalom élénk,
Hogy érezve kínját, ez érzésben élnénk...
|