És most ülök, ülök a sötét szobámban, majd sírva fakadok. 
Szívemet ólomgolyó nyomja, mely összes szerettem fájdalmából táplálkozott. Én pedig az ólomgolyóból. 
És hírtelen az ő problémájuk az enyém lett. 
Kisírom őket, s kisírom, mert tehetetlen vagyok.

Just let mi rest in peace

please

i am begging

Elsuhan előtted az utcán, te elképedve csodálod; ilyen bájos teremtményt még nem láttál.
Látod szépségét, de benne a sötét háború tombol észrevehetetlen. Ő csak azt a szörnyet látja.
Látja, mikor előbújik este a fürdőszoba tükre előtt. 
Te nem látod könnyektől ázott vérvörös szemeit, arca most puffadt, nyálban-takonyban úszik. Sír és reszket; miért tettem ezt?